MINDIG TANÍTÓ VOLTAM
Mözsi Szabó István festőművész gondolatai


Egy önvallomásban szívem szerint mindent bevallanék. Illendő, hogy az ember a gyökereknél kezdje.
A kezdet Mözs, a meghatározó szülőfalu. A szülői ház mesélő kedvű öregapámmal, a magyarságtudatot belém plántáló apám kemény tisztességével, anyám mindenre érzékeny lelki gazdagságával és legkedvesebb tanítóm szeretetével, aki haláláig vigyázta minden léptemet.
Másik meghatározó gyökerem a Bajai Tanítóképző, ahol tanáraim éppen a hitelességük révén alakították ki e hitemet: tanítani kötelesség. Ők ruháztak fel a likas tarisznyával, ami azért likas, hogy amit az ember összegyűjt belé, rögvest kiszóródjon mások számára.
Mint festő-növendék itt találkoztam egy életre szóló élményként a mesteremmel, Rudnay Gyulával. Minthogy a tiszta táblán mindig az első élmények íródnak legmélyebbre, megköszönöm a sorsomnak, hogy a művész-pedagógusok közül - Szőnyi, Barcsay, Domanovszky előtt - éppen véle hozott össze először. Példája, tanítása közrejátszott abban, hogy ma is bizton vallom: nem csak irodalomban, zenében hanem a képzőművészetben is szólhatunk anyanyelvünkön.
A mesterség, a mívesség határtalan tiszteletére pedig ezzel tanított: "Ha egy művész nem tartja tiszteletben az időt, az idő nem fog neki megkegyelmezni."

Mitől lesz valaki művész? Semmiképp se attól, hogy e mesterséget foglalkozásszerűen űzi.
Számomra a művészet magatartásforma, ha úgy tetszik, szolgálat.
A művészet nem lehet valamiféle érvényesülés eszköze. Ha eszköz, akkor az emberré válás - és félve megkockáztatom -, a szarvassá válás eszköze. Hiszen, ahogy a ballada-béli kilenc fiú a tökéletlen emberi törvények csömörétől a természet törvényéhez, a tiszta forráshoz menekül, e forrást keresi a művész is a művészet törvényeiben. Ezen kívül a művészet számomra anyanyelvem, magyarságom vállalásának formája.
Az elmúlt néhány évtizedben nem volt sikk eszerint élnem. Hiszen egy rosszul értelmezett nemzetköziség tagadta a nemzetit. Csakhogy ez fából vaskarika. Most nézzük, mi a sikk ma? Hogy a nagyon áhított európaiság rangját mi is büszkén viselhessük, hanyatt-homlok rohannánk Európába. Csak azt tudnám, melyik kontinensről? Mi ez, ha nem egy másik fából vaskarika?
Európa szerintem a sokféle náció különböző szín mozaikkockáiból tevődik össze szín-gazdag mozaikká. Meggyőződésem, hogy az európaiságnak nevezett egyetemes emberi értékrendek, egyetemessé éppen a sok-sok nemzetiből termékenyülnek.

Végezetül a művészet számomra igazság keresés és ezen igazságok, felismerések közlésének kényszere. Ha pedig a művésznek közlendője van az emberek számára, keresse meg, ha kell alázattal azt a jelzőrendszert, amelynek segítségével közlendőjét az emberek megérteni képesek. Mert az a rádióadás, melyben nem veszik figyelembe a vevőkészülékek hullámhosszait, aligha kecsegtet a vétel sikerével. Ha pedig az adókészülék tulajdonosa szegényesnek tartja a vevőkészülékek skáláját, uccu segítsen bővíteni azokat!
Kár, hogy a művészek - általában - szeretnek megfeledkezni arról, hogy tanítani is kötelesség.
Na tessék, már megint a tanításnál kötöttem ki! Mit csináljak?
M i n d i g   T a n í t ó   v o l t a m.

Lejegyezte: Kubanek Miklós
Forrás: Kubanek Miklós: Művészportré sorozatának
Mözsi Szabó István: Mindig tanító voltam c. filmje